Ökonap az alsó tagozaton

 

Első alkalommal szervezett ökonapot iskolánk, melyet az alsó tagozaton április 21-én tartottak. Ez a nap nagyon sok programot kínált a gyerekeknek és a felnőtteknek is. Persze sok-sok finomság is volt.

Érkezés

Amikor reggel megérkeztünk, nagyon izgatott voltam, hogy mi is fog történni aznap. Szerintem a többiek is így érezhettek. Nem kellett hozni az egytonnás iskolatáskát és a tolltartót, a kicsi mappát meg a többi felszerelést. Az osztályteremben át lehetett ülni más padba a barátaink mellé. Néhány osztálytársam szülei, vagy talán minden szülő, aki eljött, feljöhetett az osztályterembe. Itt meghallgattuk a programokat, hogy mit fogunk csinálni a nap folyamán. Az asztalon pedig már ott volt a sok rágcsálnivaló és az üdítők, amelyek nagyon csábítóak voltak.

Reggeli

A reggelit mi magunk készítettük el. Persze a szülők egy része is segített: kibontották a kenyeres zacskót, zöldséget aprítottak. Elővettük a poharakat is. Tányérral és étvággyal felfegyverkezve sajtot, uborkát, paradicsomot, vajat és egyéb dolgokat emeltünk el az asztalról. Mondjuk a tányérból kétféle volt, így nem volt ínyemre, hogy rózsaszín Disney hercegnős tányérból egyek, de szerencsére kiderült, hogy volt még pár zöld pöttyös tányér, így abból ettem. Közben Szilvi néni felbontotta az üdítőket és a chipses zacskókat. A gyerekek egy része rágcsát és üdítőt kért, a többiek egyből mentek reggelizni, de szerintem többen indultak a rágcsáért.

Püspök atya fogadása.

Amikor már a hasunkban volt a reggeli, szóltak, hogy sorakozzunk, mert hamarosan érkezik a püspök atya. Így lementünk az udvarra. Mivel volt még egy kis idő a püspök atya érkezéséig, lehetett labdázni. Bezzeg akkor olyan volt idő, hogy anyukám szólt, vegyek fel a kardigánt is. Ahogy felmentem, pontosabban, ahogy fel tudtam menni, mert a lépcsőn menetelő felnőttektől alig tudtam, de végül sikerült levenni a fogasomról a kardigánt. Ekkor találkoztam Szilvi nénivel. Ez szerencse volt, mert amikor leértem, az osztály nem volt a helyén. De Szilvi néni tudta, hogy hol vannak, ezért őt követve megtaláltam az osztályt. Egy színpad volt felállítva, a színpadon pedig egy mikrofon. A színpad mellett volt egy asztal, azon pedig egy olyan gép, amit a dj-ék szoktak használni. Disco zene volt, ami egy kissé meglepett, hogy ezzel várják a püspök atyát, de amint megérkezett püspök atya, leállították a zenét. Először igazgató úr lépett a színpadra, majd elénekeltünk egy dalt, ezután Zoli bácsi tartott egy beszédet, és a püspök atya is felment a színpadra. Imádkoztunk és ő is mondott egy kis beszédet. Később felment a színpadra az egyik igazgatóhelyettes, Detti néni. Tudtommal ő szervezte ezt az egészet. Elmondta, hogy a Gulyás Pál pálya már nem parkoló, szóval lehet ott játszani ebéd után, és hogy a szülők ebédet (slambucot, tarhonyát és más dolgokat) fognak főzni. Páran az ökokertben kezdtek dolgozni (Pár nappal később megnéztem azt a kis kertet, és szerintem kicsi, de jó lett), voltak, akik csöveket festettek, virágágyásokat készítettek.

Tornatermi EXATLON

Elsétáltunk a tornateremig. A teremben egy EXATLON-os akadálypálya volt. Ettől izgatott lettem. A zene úgy bömbölt, mint a bakkecske. A mi osztályunk pont a hangszórónál állomásozott. Elég sok vicces dolog történt. Valaki dobott egy labdát, de a másik gyerek nem kapta el, és elgurult. Pedig felhívták a figyelmünket, hogy pontosan dobjunk. Egyszer úgy elgurult a labda, hogy öt percig futkostunk utána, de nyilván mind nevettünk. Egészen jól mulattunk.

Műfüves foci

A következő program abból állt, hogy a műfüvön fociztunk, az egész harmadik évfolyam együtt. Ez így volt az előző programkor is. Négy csapatot alakítottunk ki, de egyszerre mindig csak két csapat volt játékban. Valamelyik csapaton mindig volt megkülönböztető öltözék. Mindenki játszott mindenkivel. Amikor vesztettünk, azt hittük vége, de játszhattunk a másik vesztes csapattal. Ez jó volt szerintem, és vidámak lettünk.

Néptánc

A műfűről visszamentünk a Gulyás Pál pályára. Melinda néni, a néptánc tanár és Sanyi bácsi, a testnevelés tanár várt bennünket. Olyan volt, mint egy néptánc óra, csak a felnőttek is ott voltak. Őszintén meglepett, hogy Sanyi bácsi ennyire szereti a néptáncot. Jól éreztem magamat itt is.

Délután

A sok délelőtti program után felmentünk pihenni az osztályterembe, de akkor szóltak, hogy kész az ebéd. A mi osztályunknak slambucot főztek a szülők. Volt mellé savanyú uborka, amiből kértem is. Majd megfagyott bennem a vér, amikor a szél elkezdte feldobálni a szalvétákat, mert valaki nem rakta rá az uborkástálat. Szerencsére vissza tudtam tenni a szalvétákat. Mikor mindenki kedvére evett, újra felmentünk a termünkbe, ahol rágcsa és üdítő kíséretében mesét néztünk, amíg a szüleink haza nem vittek. Így telt az alsósok ökonapja.

 

Csombordi Áron 4.a

 

 

 

Ökonap a felső tagozaton

Iskolánk zöld napjainak 2. részére, a felsősök ökonapjára 2023. április 28-án került sor. A nap legfőbb helyszínei a könyvtár előtti és mögötti terület, a Gulyás Pál pálya és a kondipark voltak, de a tantermekben is serényen folyt a munka. Ebben a cikkben az 5-8. osztályosok környezettudatos rendezvényéről tudhatunk meg többet.

A diákság már izgatottan várta ezt a napot, szerintem nemcsak abból a nézetből, hogy aznap nem volt tanítás és sokféle dőzsölnivaló ételt ehettek, az izgatottság oka volt az is, hogy igen érdekes és tartalmas iskola körüli munkákban vehettünk részt.

Miután reggel megérkeztünk, minden osztály a saját tantermében gyülekezett, ahol az osztályfőnökök ismertették a napi programot. Ezután kimentünk a Gulyás Pál pályára, ahol igazgató úr és egyik helyettese, Detti néni beszédet mondtak. Várt ránk egy néptánc bemutató is szintén a Gulyás Pál pályán, ahol mindenki egy nagy körbe állva táncolt. Az utolsó reggeli programunk a pom-pom csapat bemutatója volt.

Délelőtt különböző munkákban segédkeztünk. Lehetett palántázni, aminek keretében a könyvtár mögötti ökokertben a diákok egy része különféle növényeket ültetett, míg a többiek a könyvtár előtt gyomláltak. Mások festettek, padokat szereltek, a kondiparkban munkálkodtak, valamint az osztálytermeket takarították, rendezték – így szépítve az iskolát.

Az ebédet ezúttal is a menzáról kaptuk: ízletes és jó meleg slambucot. Ebéd közben elégedetten szemléltük a munkánk gyümölcsét. Megállapítottuk, hogy igen tartalmas volt a mi ökonapunk is.

“Már több, mint egy éve iskolánk elnyerte az ökoiskola címet, csak sajnos ezzel párhuzamosan elindultak az iskola felújítási munkálatai is. Azért sajnos, mert már láttuk az elején, hogy ez mennyi rombolással fog járni (tönkrementek a növények, sok törmelék halmozódott fel, stb.), de nyilván örültünk, hogy az iskolánk megszépülhetett, megújulhatott. Innen jött az ötletem, hogy amint “kiköltöznek” a munkások, “költözzenek be” a dolgos kezek. Egy kis rendezvényből elég nagy rendezvény sikeredett, mert az ötletek és munkafeladatok száma napról napra bővült. Végül úgy alakult, hogy az egész általános iskolát bevontuk gyerekekkel és szüleikkel együtt, amit két napra bontottunk, a korosztály és a helyhiány miatt. Így összesen kb. 600 fő vett részt rajta. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, remélem hagyományt tudtunk teremteni.” – nyilatkozta lapunknak Detti néni, az ökonap szervezője.

Az ökonap megszervezése azért is volt fontos, hiszen amellett, hogy megszépült az iskola, egyben remek közösségformáló program is volt.

Mező Kincső Kitti 6.a

 

SZENT JOE ALUMNI

„Térjetek haza szülőként!”

 

 

 

Haranghy Szabolcs húsz évvel ezelőtt érettségizett a Szent József Gimnáziumban. Középiskolás élményeiről, családról, munkáról beszélgettünk a ma már háromgyermekes boldog családapával, aki a mai napig szorosan kötődik az iskolához, hiszen ő az édesapánk.

Mesélj egy kicsit a kezdetekről!

Az iskola jelen formájában 1996-ban indult (újra), ekkor két osztállyal és csak fiúkkal, akkoriban hat osztályos fiúgimnázium volt még. Én 1997-ben csatlakoztam a második induló évfolyamba, ekkor már négy osztály volt. A hangulat nagyon családias volt még, hiszen nem sokan voltunk – mindössze kb. hetven diák -, ahogy a tanáraink sem, hiszen sok tantárgyat még a Svetits tanárai tartottak. Lépes M. Katalin nővér volt az igazgató, szintén a Svetits kötelékéből.

Miben különbözött az épület a mostanihoz képest?

Abban az időben még nem rendelkeztünk nagy hellyel, hiszen a jelenlegi alsós épületnek is csak egy része állt rendelkezésünkre, a kollégium földszintjén is néhány szoba volt csak a miénk, míg tornatermünk és ebédlőnk egyáltalán nem volt, a Svetits adott otthont a tornaóráinknak, étkezéseknek és a tanórák egy részének. Később, ahogy teltek az évek, fokozatosan több helyünk lett. Több osztály is lett, így mindig sok volt a változás, talán ez is az egyik nagy szépsége a gimnáziumi éveknek, hogy a folyamatos változások is izgalmasabbá tették. Amikor én érettségiztem, a jelenlegi főépület még a Csokonai Gimnázium otthona volt, annak már én nem lehettem részese, hogy azt is birtokba vehessük, de nagyon örültem, hiszen folyamatosan nyomon követtem a történéseket.

Nem jelent

ett nehézséget, hogy menni kellett ide-oda az órákra?

Ezt megfordítanám, pont azt mondom így visszatekintve, hogy ez adott egy külön „fűszerezést” a mindennapoknak, hiszen egy szünet nekünk azt jelentette, hogy siessünk át a Svetitsbe vagy a kollégiumba, és ne legyen késés, de a legizgalmasabb talán a testnevelés óra volt, amikor át kellett menni és el is kellett készülni, mindezt 10 perc alatt. Akkoriban másképp éreztük, visszagondolva viszont jól éreztük magunkat így is.

Tanít-e most itt olyan tanár, aki téged is tanított?

Igen, elsőként az intézményvezetőtöket, Dr. Bódis Zoltánt említeném, aki annak idején a német tanárom volt, és nagyon szép emlékek fűződnek hozzá, hiszen a német nyelv rejtelmei mellett számtalan egyéb területen is „dolgoztunk” együtt, itt kiemelném a Zenedét, ahol volt szerencsém együtt zenélni is vele, ezek remek élmények voltak. Rajta kívül is vannak még szép számmal, akik veletek is minden nap találkoznak vagy éppen tanítanak, a teljesség igénye nélkül: Danyi Dorottya tanárnő, Medve József tanár úr, Kozsup István tanár úr, Vincze Attila tanár úr, ….

Milyen volt egy olyan gimnáziumban tanulni, ahová csak fiúk jártak?

Ez egy igen érdekes kérdés, de igyekszem jól körbeírni. Alapjaiban véve mindenki azt gondolná, hogy lányok nélkül nagyon nehéz lehet végigcsinálni a gimnáziumot, azonban ezt egy kicsit cáfolom is, mivel csak fiúk voltunk, a problémáink hasonlóak voltak, és kellő szigorral tudtak kezelni minket a tanáraink, így valahol mindenkinek egyszerűbb volt. A lányok hiányára ott volt gyógyírként a Svetits, hiszen velük sűrűn találkoztunk, voltak közös programok, pl. a táncórák. Itt sok kapcsolat született, legékesebb példaként a sajátomat tudom felhozni, mi az iskola alatt ismerekedtünk meg a feleségemmel, az édesanyátokkal, házasok vagyunk. De a mi példánk korántsem az egyetlen. Mindent összevetve nem érzek hiányosságot, minden a helyén volt kezelve és mindenre meg volt a lehetőségünk. A húsz éves osztálytalálkozónkra visszatekintve elmondhatom, hogy mindannyian jellemzően boldog családapák vagyunk gyönyörű családokkal, mindezek mellett becsületes munkával, melyhez az iskola által adható alapokat minden tekintetben ebben az intézményben szereztük.

Melyik a legsz

ebb emléked a hat évből?

Ez egy igen nehéz kérdés, hiszen rengeteg jó élmény volt a hat év alatt. Az oldott hangulatú osztálykirándulások, lelkigyakorlatok mindegyikére jó szívvel emlékszem vissza, talán meg is ismételném akár most is. Ha viszont meg kellene jelölni egyet, akkor a szalagavató ünnepséget és bált mondanám, hiszen rengeteget készültünk rá, ami már önmagában szuper volt. És mindezt megkoronázta az ünnepség, amely feledhetetlen volt, hiszen azzal elindult az érettségi felé vezető visszaszámlálás, az út utolsó szakasza egy korszak lezárása felé. Emlékszem a szüleinkre, mennyire megérintette őket. Szülőként már én is sokat elgondolkodom rajta, hogy hamarosan ismét átélhetem, de már a másik oldalon állva, amely rendkívül különleges élmény lesz, biztos vagyok benne.

Milyen érzés volt számodra leérettségizni?

Az érettségi? Az mumus volt, mindaddig, míg át nem estünk rajta. Mindenki szörnyen félt tőle, hiszen mindenről számot kellett adni, amit addig tanultunk. Aztán elérkezett az a néhány hét… Mikor a vizsgára került a sor, olyan oldott volt a hangulat, hogy elfelejtettem minden izgalmamat és sikerült mindent kihozni magamból, amit szerettem volna. És vége lett, csodás érzés volt az élet első igazán komoly tanulmányi akadályát sikerrel venni. Az egész csapat örült, aztán jött az ünneplés és hirtelen arra eszméltünk, hogy mindennek vége lett és egy új világ küszöbén állunk. Ez egyszerre volt felemelő érzés és mégis egy kicsit ijesztő, hiszen a teljes ismeretlen várt minket ezután: a való élet.

Milyen útravalókkal gazdagodtál az iskola által?

A legfontosabb, hogy mindig becsülettel, egyenesen éljem az életemet, legyen szó a családról vagy a munkáról, és ne felejtsem el, hogy a jó dolgokra nem elég csak várni, hanem dolgozni is kell értük.

Mi volt a kedvenc tantárgyad/tantárgyaid?

Az érettségi után az egyetemen matematikusnak tanultam, így szerintem könnyen kitalálható, hogy a matematika volt a kedvenc tantárgyam. Ebben nem kis szerepe volt a remek tanáraimnak, akik nemcsak megszerettették velem a tantárgyat, de amikor többre vágytam az ismeretek terén, mindenben támogattak, akár a tanórán kívül is, hogy minél szélesebb ismeretekkel rendelkezzek. Ezért mind a mai napig különösen hálás vagyok nekik.

Mesélj valamit magadról, a jelenlegi életedről, a családodról.

Tulajdonképpen a legjobb dolgokat mondhatom el, gyönyörű családom van, a feleségemmel és a három gyermekemmel (veletek), akik ide jártok, a legkisebb viszont még az óvodában alapozza a készségeit, ami külön örömöt jelent számomra, hiszen megnyugtató érzés, hogy én tényleg biztosan tudom, milyen jó helyen is tanulhatnak a gyermekeim. Ami a munkámat illeti, jelentős részben a tanult szakmámban dolgozom egy biztosítónál, mint elemző. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mivel mind a családi életben, mind a munkámban megtaláltam azt, amit kerestem, ráadásul ezek összhangban is tudnak egymással működni.

Az iskola mennyiben segített abban, hogy a jelenlegi céljaidat elérd?

Ez egy kicsit talán egy korábbi kérdéshez is kapcsolódik, így csak annyit emelnék ki, hogy a matematika szeretete segített arra az útra rávezetni, melyben egy teljesen új gondolkodásmódot tanultam meg, hogy a problémákat a legegyszerűbb pontig bontsuk le, majd az alapján, egy egyszerűbb módon oldjam meg. Ez a gondolkodásmód a középiskolában lett megalapozva, az egyetemen elmélyítve, viszont az életben lett alkalmazva. Ez az ív az, ami nagyon fontos, hogy honnan indulunk és hová szeretnénk érkezni.

Hogyan kapcsolódik most az iskola az életedhez?

A legszorosabb kapcsolódási pont, hogy már a gyermekeim, ti vagytok a diákok, én pedig szülői szerepben vagyok jelenleg, így egyrészt rengeteg élmény elevenedik meg bennem, másrészt pedig egy teljesen más oldaláról ismerem meg az intézményt. Nagyon izgalmas átélni ezt, látni, hogy manapság hogyan mennek a dolgok. Ezeket az ember önkéntelenül hasonlítgatja a saját diák korszakához, mindezt úgy, hogy vannak tanárok, akik hidat képeznek a két korszak között.

Útravalóul mit tanácsolnál az itt tanuló diákoknak?

Lehet, hogy kicsit unalmasnak fog tűnni, amit mondok, mert sokat halljátok, de tanuljatok, mert megéri. És ami a legfontosabb, legyetek vele tisztában, hogy nagyon jó helyen vagytok, nagyszerű környezetben, nagyon jó pedagógusokkal, és ezt becsüljétek meg, használjatok ki minden lehetőséget a fejlődésre. Higgyétek el nekem, nem fogjátok megbánni. És még egy dolog, ami saját tapasztalat: ha gyermekeitek lesznek, bátran térjetek „haza” szülőként, de természetesen addig se bontsátok a kapcsolatot meg az iskolával. Ne feledjétek, hogy mindig Szent Joe-sok maradtok, hiszen az iskola valójában tőletek lesz az, ami – mindig részei lesztek.

Haranghy Anna 7.b

Haranghy Lilla 6.a