Osztályközösségek gondozása a 2021/2022. tanévben

20 osztályunkat vezetgetik az osztályfők. Kocsis Zsófiáé a 6. osztály, ő Czoller Viktóriát kérte föl osztályfőnök helyettesi feladatra, szívet gyönyörködtető volt látni közös munkájukat. Csontos Afrodité és Bodrogvári – Csikó Attila a 7. évfolyam osztályait vezetik, Attila ráadásul új kolléga, ősszel vette át a távozó osztályfőnöktől a feladatot; ötletekkel, közös figyelemmel tudják ugyan szervezni az évfolyam ügyeit, de nem tudnak egyszerre több helyen szolgálni (reggeli negyedek, kirándulás). Szűcs Lászlóné gyúrta egybe a 8. osztályt. A 9. évfolyamon Bordán Zsuzsa, Baranyáné Milbik Erzsébet, Böjtiné Tóth Henrietta és Bánki András vezette az osztályokat. Heni munkáját Drabbant Bertics Ida segítette szépen.

Nagy örömmel mentem alkalmanként az A osztályba reggelente, de csak saját osztályom ballagása után volt erre mód. 10. évfolyamon Vass Gabriella és dr. Pappné Dalanics Gabriella vezetett, Lakatosné Virág Gabriellának Tőkés Dániel segített; a legszebb együttműködést itt láttam az osztályfőnökök között. A 11. évfolyamon Vad Viktória és Vad Tibor ideálisan tudták megosztani a munkát, Harangozó Boglárka ügyes helyettese Rajta Kasia, Sziráki Lászlóé Lajmán Gréta volt. A végzős évfolyamon Szalai Csilla helyettese Kovács Judit, Vékásné Balla Eszteré Málnás Szilárd volt; Medve József és magam, Danyi Dorottya nagyon szépen boldogultunk. A legtöbb osztály technikával remekül fölszerelt, év végére tovább javult a helyzet.

Idei ökoiskolai vállalásunkat a termek díszítésével és növényesítésével teljesítettük.

Az elmúlt év itt hagyta nekünk a feladatot, hogy átmentsük a használható digitális formákat: online szülői értekezleteket tartunk, információkat és feladatokat teszünk a classroomba, s talán a legnagyobb lehetőség, hogy invitálhattunk online vendégeket. Ezek a virtuális lehetőségek azonban még inkább felerősítik a személyes kapcsolatok ápolására és a stresszkezelésre tett lépéseink fontosságát, ebben igyekeztünk előre haladni. Iskolapszichológusunk, Kovács Noémi és családsegítőnk, Ember Kata egy mentálhigiénés csoport megalakításával; az idei, igényekre reagáló, de remekül bevált feladatok tudatos tervezésével ezt  folytatni tervezik a következő évben. Remek gyakorlat lett az alkalmankénti online szülői értekezlet, ahová a szaktanárok is mind be tudtak kapcsolódni, így közvetlenebb kommunikációban tisztázódhattak közös ügyek.

Óralátogatások helyett osztályprogramokon, reggeli negyedórákon vettem részt és sok személyes beszélgetés (osztályokkal és ofőkkel egyaránt), sőt, osztálykonferencia van már mögöttünk. A legfontosabb tapasztalat, hogy minden osztályfőnök a maga személyiségéből következően egészen egyéni módon vezeti a rábízottakat, többségük elképesztő időt és életenergiát áldozva, szeretettel működtetve, ebből a kapcsolatból maga is táplálkozva. A nyári alkalmak és tréningek (ld. Vágyjunk gyümölcsöt teremni sorozat, mellékletben), belső képzéseink és munkaközösségi megbeszélések biztosítanak ugyan közös nevezőt, de (örök) feladat segíteni, lelkesíteni a szerényebben dolgozó osztályfőket. Továbbra is nagyon szeretném, ha sikerülne az egyházmegye iskoláinak munkaközösségeit összetalálkoztatni (akár kezdetben virtuálisan), nagy lehetőségeket érzek az ötletcserékben, inspiráló beszélgetésekben, közös képzésekben. Ebben kérek segítséget ismét, a lehetséges programot a mellékletbe tettem.

Program, ami épít, röptet

A nyári zarándoktáborral kezdődött tulajdonképpen az idei munka (mellékletben), folytattuk a tréningekkel, az új diákokkal kerecsen napon találkoztak az osztályfők. A digitális korszak után próbáltuk pótolni a személyes részvételű programokat, kajaktúrán, szalonnasütésen, családi napokon, budapesti kirándulásokon vettek részt osztályok. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, a Budai Vár a Mátyás templommal, a Hadtörténeti Múzeum, a Sziklakórház, a Terror Háza, az Agora tanított minket az iskolapadokon kívül.

Nagy örömömre az idén is lehetőségként élték meg az osztályfőnökök az ünnepi műsorok szerkesztését, kihozták az osztályokból, amit csak lehet, kiből a fegyelmezett és izgatott összeszedettséget, kiből a kreatív együttműködést. Így figyeltünk a nyakkendőkötésen, KÖSZ indító szentmisén, október 6-án és 23-án, március idusán és a Nemzeti összetartozás napján. Ilyenkor nem pusztán a produktum, az előadott műsor a nagy dolog, sokkal inkább a folyamat fontos, mert kapcsolódási pontokra lelhetünk osztályszentünkkel, családjaink történeteivel, a jelen pillanatot élő önmagunkkal, egyházunkkal, történelmünkkel. Külön remek lehetőség volt idén, hogy a Magyar Passió c. filmet épp ősszel nézhettük meg Eperjes Károllyal vagy később, osztályos közösségekben.

Örvendeztünk szalagtűzőn, Mikulás napon, sőt, egy osztály Mikulás puttonyos bennalváson, osztályfarsangokon, kedves üzeneteket továbbító Szent Bálint napon, 1 perc és nyersz vetélkedőn, Szent József napi tehetségkutatókon (sakk, bűvöskocka, vers és próza, ének és hangszeres zene, tánc), a Hősök tere mozgalom házi tréningjén is. Fogyatékkal élünk c. érzékenyítő foglalkozáson vett részt egy osztályunk. A karácsonyváró napok mélysége korosztálytól függött: adventi teázás, mézeskalács sütögetés, angyalkázás (ügyes osztályokban csak saját készítésű ajándékokkal), nagy közös reggelik (hol iskolai felajánlás, hol családok gazdag adománya), Myra kávézóban beszélgetés, társasjáték parti, éneklős ima, családi-, népi- és egyházi hagyományok ízlelgetése, jótékony cselekedetek.

Egyre színesedő hagyománya van január 6-ának is. Vízkereszt napja a megjelenés ünneplésén kívül hagyományosan segíti a pályaorientációt, idén több vendég érkezhetett, mint valaha (öregdiákoktól saját rokonainkig kutattuk az arra érdemeseket), befejeztük a szinódusi kérdőívek töltését (ennek tanulságait még ízlelgetjük), korcsolyázás vidámította a napot végül.

Szeretném kiemelni a programok közül a Hallássérültek Világnapját, ahol alsós és felsős diákokat fogott össze Máthé Léner Gabi, nagyon szeretném ezt az együttműködést tovább építeni. Összességében remek lehetőség minden program a saját sérült és SNI-s gyermekeinkkel is, életre nevelés.

Színházi nevelésre is állandóan törekszem: Víg Színházban (Pál utcai fiúk), Nemzeti Színházban (A Mester és Margarita, Az ajtó, Rómeó és Júlia) jártunk, kicsik (5. évfolyam) az Óz színpadi mulatságának örülhettek és a Vojtina játszószínházi előadásainak. A nagyokat a díszteremben Varga Klári Áldás és oldás előadása, Mercs János Jónás könyve várta. Láttuk moziban a Magyar Passiót, CSIP osztálytermi előadásban a Kimondhatatlan c. darabot (ennek pedagógusoknak szánt workshopján is részt vettünk, családon belüli erőszak a téma), a Fényeskedjék neki! c. gyászmunkát segítő előadást.

A Théba a személyes hit és a hatalom konfliktusáról, a Jeruzsálem az ideológiák és elfogadás viszonyáról, a Kövek a barátságról gondolkodtattak, a Vojtina Kiserdő c. előadása a világról és az otthonosságról. Süskind Nagybőgő c. darabjáért egy este el is mentünk a Csokonai irodalmi laborba, különlegessé az tette a látogatást, hogy kerekesszékes leányunk mozgatására is gondolnunk kellett. A Lázár Ervin Program színházi, cirkuszi, koncerttermi előadásaira is mentek az érintettek, a Filharmónia koncertjei a díszteremben csendültek föl.

Birtokba vettük a könyvtárat, pályázat keretében rengeteg társasjátékkal is gazdagítottuk. Újdonság volt még ebben az évben a Nyáresti Zsongás c. előadóest. Itt az énekkar, a drámaszakkör és a tehetségnap díjazottjai léptek föl, szüleik nagy gyönyörűségére. Kocsis Zsófia nevéhez fűződik még a NEK himnuszára szervezett flashmob, villámcsődület is, kicsik és nagyok énekeltek lelkesen a templom lépcsőin.

Jó gyakorlatként mutatunk föl minden együttműködést: családsegítő munkatársunk, Ember Kata párkapcsolati előadásai remekül sikerültek a végzős évfolyamon, védőnőnk a lányokkal beszélgetett, több osztályunk vett részt a rendőrség bűnmegelőzési társasjátékán (még kollégiumi csoportok is), az énekkar és drámakör is összegyűjti az érdeklődőket. Iskolapszichológusunk, Kovács Noémi stresszkezelésben volt segítségünkre, Tóth László atyával álmodott Gyógyulás napja programjuk hatékonyan simogatta a lelkeket, folytatást érdemel.

Több osztályfőnök üdvözölte a tantárgyi vizsgák újra bevezetését. A szülők is hálásak a lehetőségért, hogy gyermekeik tapasztalatot szerezhetnek mind felkészülésben, mind vizsgahelyzetben. A tantárgyi vizsgajegy értékén kellene talán még módosítanunk, hogy valóban legyen tétje.

Különös élmények lehetőségét, bár sok nevelési feladatot is hordoznak a tanulmányi kirándulások, általában jó érzéssel zárultak, a nehézségek feldolgozását folytatjuk. Egyedi lehetőség volt egy végzős osztály és a dicséretre jelöltek csapatának útja egy pályázat segítségével Lengyelországba. „Gyönyörű helyeken jártunk, nagyot túráztunk, folyamatosan lenyűgözve voltunk, közösséget alkottunk, világot láttunk, új információkat, tapasztalatokat gyűjtöttünk, idegen nyelvet tanulgattunk, más kultúrával ismerkedtünk, a lengyelek vendégszeretetét élveztük, kegyhelyen hálát adtunk, s nagyon szerettünk ott és együtt lenni!”

A Követen soha korábban nem tapasztalt küzdeni akarás, bizonyítási vágy, de ugyanakkor önfeledt játékszellem hatotta át az osztályos csapatokat a feladatok teljesítése közben, nagyon hálásak vagyunk a szervezőknek.

Szinte átfoghatatlanul széles a spektrum, ha a gyerekek, fiatalok, családok lelki életére tekintünk. A tagadástól, a csendes távolságtartáson, nem gyakorlón, nyakas reformátuson át az elfogadón, a keresőn keresztül érünk a nagyon kevesekhez, akik hitüket mélyen megélik. Ősszel terveztünk mustármagnyi csapatot formálni épp belőlük, erre nem volt alkalmunk, ebben egy lelkivezető komoly támogatására számítunk. Ha a gyerekek hitélete szomorítóan hiányos, az osztályfőnök mesélhet erkölcsi és alapvető hitbéli dolgokról osztályfőnöki órákon, saját megtéréséről és megéléséről.

Dolgozom azért, hogy a reggeli negyed órák minél több csapatban valóban kincset érjenek, mint egy falat kenyér. A példákat gyakran emlegetem. Kellenek persze az információk, az aktualizáló beszélgetések, a kapcsolatépítés, az ünneplés, de lehet a motiváló történeteken keresztül eljutni a megosztásig, imáig, elmélkedésig, cselekedetek elhatározásáig.

Végzőseinkkel részt vettünk a Forrásponton, sőt gödöllői kirándulással kapcsoltuk össze, minden osztály képviseltette magát a NEK pápai szentmiséjén. Készítettünk közösen adventi koszorúkat, jártunk rorate misékre. Az idei jobb gyakorlatot tartjuk meg a jövőre, nem össz iskolai megjelenés, hanem a reggelek fölosztva osztályok között, így jobban érzik a felelősségét és lehetőségét a jelenlétnek, mélyebb nyomot hagyott a résztvevők lelkében. A hétfői gyertyagyújtások a Szent Anna templomban évfolyamok közti közösséget teremtettek. A Csillagszóróink sorozatot jó gyakorlatként ajánlunk: reggeli negyedórákra vagy osztályfőnöki órákra, online vagy személyesen imavendégek érkeznek az osztályhoz, paptól olimpikonig, egykori tanártól hajdani diákig, mostani tanártól példaértékű színészig sokan. A Láthatatlan színházi előadásokat is jó szívvel ajánlom a jó gyakorlatok sorába.

A középiskolás osztályok nagy részét sikerült a Déri Múzeumban a Munkácsy trilógia elé ültetni nagyböjtben.

A 7 templom Ifjúsági zarándoklaton nyitottan tudtak jelen lenni a gyerekek, sok volt a pozitív visszajelzés a választott útvonal (forgalmas városi autóutak) ellenére, többeket lenyűgözött a szentmise a Társszékesegyházban Nyíregyházán, a fiatalos és rövid lelki percek az útba eső 7 templomnál, osztályközösségében való kimozdulás áldott lehetősége volt.

Osztálymiséken vettünk részt, a kisebbek (5-6. osztály) családi miséken, mindannyian az iskolai miséken gyakorolhattuk a szolgálatot. Szerveztünk lelki napokat és lelkigyakorlatokat. Kipróbált Szaplonczay Máté, Szentesi Csaba és Kálmán József atyákat ajánljuk idén szeretettel. Megható, büszke öröm, hogy egykori tanítványunkkal, Szabó Csaba görögkatolikus segédlelkész atyával tölthették a legátéltebb napokat az idén osztályaink. Nem csak közösségi pillanatok, játékokon keresztül megélt örömök, hétköznapokból kimozdulás, telefonböjt volt, nagy, bizalmas beszélgetések, sírás és nevetés (bár ezekért is hálásak lehetünk), hanem néhány osztálynál tanúságtétel, közös ima, hálaadás, szentgyónás, átélt liturgia, szentáldozás. Hála azért a néhány osztályért.

Jeleskedtünk karitatív tevékenységekben (Kék vödör, Református Egyház papírtáskái, egy osztály önállóan keresett támogatásra érdemes iskolát, és Hortobágyra vittek igen jelentős adományt, csokigyűjtés több alkalommal).

De újra látom, hogy a közösségi szolgálatos feladatok népszerűsítése és szervezése még finomításra vár. A Máltai Szeretetszolgálat debreceni csoportjával ismét szeretném szorosabbra fűzni a szálakat.  Gyakran sejtünk megúszásra törekvést a tömbösített nyári szolgálatok mögött, látjuk a tétovázást és halogatást. Idén remekül sikerült a megosztás az újak avató szentmiséjén, de szükséges a folyamatos kísérés, a keretek tisztázása, ez fontos augusztusi feladatunk ( pl. 3 óra liturgikus és 3 óra iskolai programokat támogató munka elvárás).

Az Öko iskolai programokat is az osztályfőnöki munkaközösség karolta föl.

Élelmiszermentő előadás sorozatot szervezünk, gyakorlatban próbáltuk az újra hasznosítást sütés és hajléktalan étkeztetés formájában is. Az autómentes napon bíztattuk a környezetbarát módon érkezőket, a 72 óra kompromisszum nélkül hétvégéjén iskolakertet műveltünk, garázsvásárokat tartottunk, fenntartható társasjátékot játszottak a végzősök az alsósokkal, kirándulás közben szemetet szedtünk az erdőben. Rendszeresen kiállításokat hívunk meg, voltak már Békák, Nagyerdő és Méhek, jövőre következik a Hulladékkezelés, a Természettárral folytatjuk az együttműködést. A Future of Debrecen pályázaton 3. helyezést szereztek végzőseink, részt veszünk a program pedagógusképzésén és pályázatán, a ZöldKarantén pályázatban kutattunk és kísérleteztünk. Bekapcsolódtunk a Világ legnagyobb tanórájába, készítettünk hulladékmandalát és madáretetőket. Fenntarthatósági témahéten pályáztunk egy külső helyszínre, és így az Erdőspusztai arborétumban kalandozhattunk, ahol a tóból vízmintát vettünk és -vizsgáltunk.

Képességfejlesztésben, tehetséggondozásban kezdjük fölismerni lehetőségeinket. Tanulásmódszertani ötletekkel is előhozakodunk, technikákat ajánlunk, de türelemre, elfogadásra nevelgetünk, másoknál épp az önérvényesítést erősítjük.

Örömeink

Hálásak voltunk, a gyerekekkel együtt, ha az évet az előző évekhez kisebb, szerencsére sokkal kisebb létszámmal kezdhettük, hiszen így kialakult végre egy igazi kis osztályközösség. Ha maradtak sokan, akkor is éreztük, hogy az osztályunk igazi szeretet-csomag, hozzájuk járunk feltöltődni, az értük végzett munka teljesen más. Annyi szeretetet kapunk vissza tőlük, amit nem lehet szavakba önteni. Gyakran érezzük, hogy ha nem lennénk osztályfőnökök, már biztosan nem lennénk tanárok, de bizonyosan nem itt.

Örömmel látjuk, ha minden várakozást felülmúl a kirándulás sikere. Ha a gyerekek nagyon jól viselkedtek, minden szállásadó és túravezető megdicsérte őket, ha betartottak minden szabályt. Ha úgy érezzük, hogy csak játszottunk, kirándultunk, nagyokat beszélgettünk és ezen az úton lettünk igazán egy egység.

A személyes találkozásokban, együttműködésekben és a gyermekeink, fiataljaink eredményeiben (tanulmány, sport, versenyek, de személyiségfejlődés is) leljünk örömünket. Lelkesít az az osztályprogram, amiről azt érezzük, épp talált, a legjobb időben, a legjobb hangon szólította meg az osztályunkat, ezért fektetünk rengeteg energiát ezek kitalálásába és szervezésébe. Simogatja lelkünket, ha segítőkész, velünk egy húron pendülő diákokkal van dolgunk, élénkítenek a kacagós órák, az inspiráló tanítványok.  Büszke gyönyörűség látni a múlt évek befektetett munkáját megtérülni, gyümölcsöt teremni, mikor a gyerekek komolyodnak, szót fogadnak, ügyesednek, a közösség épül. Ennek lehet következménye az a bizalom, ami megrendíti a szívünket, mikor panaszaikkal, családi problémájukkal, de örömeikkel, kérdéseikkel is hozzánk fordulnak. Aki nyert osztályfőnök helyettest magának, örömmel éli meg a hatékony együttműködést, de hálásak vagyunk egymásnak minden kisebb (táblázatkezelői ismeretek) és nagyobb  (osztálykonferencia egy probléma feltárására) támogatásért. Végtelenül hálásak vagyunk, ha szülői támogatást, köszönetet kapunk (egészen összetörünk, ha rossz szándékú kritikát, támadást).

Egymás és diákjaink ragaszkodó és nagyra becsülő szeretete ad erőt végtelenül fáradt mindennapjainkban.

Egy lelkigyakorlat utáni diákvélemény:

„Ez a szűk 3 nap szerintem annyira sokat adott mind az osztályközösségnek, mind pedig személyesen az embereknek és ez által nekem is. Nekem kell köszönetet mondanom, hogy ez az osztály olyan közeget ad, amiben bátran merek megnyílni és szabad lenni. Mindez nem jöhetne létre tanárnő nélkül, hisz a szervezés, az odaadás, szeretetteljesség, gondviselés és maga az, hogy tanárnőék is mennyire megnyíltak számunkra a játékokban, gyakorlatokban. Ez szerintem nagyon fontos része volt a lelkigyakorlatunknak. Nem igazán tudom leírni és szavakba önteni, hogy mennyire hálás vagyok az elmúlt napokért és hogy ennek a közösségnek a tagja lehetek.  Ez az osztály egy főnyeremény. Büszke vagyok társaimra és tanáraimra.”

Világosan olvashatóak az örömeink abban, ahogyan, amit dicsérünk. Példaként emlegetjük, aki önzetlen, szerény, kitűnő a humora, mélyen megéli a hitét, kitűnő problémamegoldó. Példa a küzdeni akarás, a mindig vidám lelkület, a tisztelettudás, a kreativitás, a kitartás, a ragyogás, a békességre törekvés, a miseszolgálat. Rejtett kincs, akiben szunnyadozik még kicsit mindez.

Öröm látni, hogy szirmot bont sok évi munka, mikor végzős osztály azon gondolkodik, mit hagyhatnának hálából itt az iskolában maguk után, és egy támogatói díjat alapítanak, a Legjoebb diáknak (aki képviseli értékeinket, őrzi hagyományainkat, építi közösségét, érdemli tanárai tiszteletét, oklevél és 25.000Ft).

Debrecen, 2022. június 27.

Az osztályfőnökök nevében: Danyi Dorottya